ha a csend beszélni tudna

Aminek meg kell történnie, az megtörténik. ..akivel találkoznod kell, azzal találkozol. ..akinek észre kell vennie, az észrevesz. .ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed... nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. ..ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz...tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakka...l kötve…Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod…a legfontosabb, hogy nyitott legyél…nem lehet rosszkor, rossz helyen lenni…mindig ott vagy, ahol dolgod van…és mindig azokkal, akikkel dolgod van…lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed…és ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled….

Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű. :)

ma hatalmas ködfelhőkbe burkolódzott minden. az orromig alig láttam. egyszer csak magával ragadott a zene. és valahogy beleláttam ködbe. érzetem valami misztikus kozmosz jelenlétét. és azon kaptam magam hogy arra gondolok, hogy a régi korok emberei sem láttak a ködben. és nekik nem volt kijelölt út, amin haladni kellett, mer ha orrukig sem láttak bárhol kiköthettek, ha nem voltak ismerős terepen. ezért annyira varázslatos, mint amikor döntés előtt áll az ember, kilyukadhat nagyon jó vagy nagyon rossz helyen, de akkor a köd döntött helyettük. persze éjszaka más a helyzet a sötétség, már magában elegendő a tájékozódás elvesztéséhez. hát még ha köd is van. az ember szíve hevesen ver, kapaszkodik a keze ügyébe keveredő bármibe, csakhogy ne legyen egyedül. egy varázslat de tényleg, csak ne kellene vezetni :P

"it's too cold outside angels to fly".

"tudod, nem baj ha keménynek hisznek és kőszívűnek" szívott egy mélyet a cigarettába.
"azt mondják az igazán fontos dolgokért megéri harcolni. Tudod, kívülről olyan vagyok mint itt ez a kő, hideg és kemény és semmire se jó. de tudod miért vagyok ilyen? mert hiszek valamiben. Abban, hogy bár most a pokolra kíván, és ezt minden alkalommal a tudtomra adja. de tudod ez az egész nem érdekel, addig amíg sikerül ezzel azt elérnem, hogy marad lelkiismerete, hogy még számít neki az, hogy valakinek fontos. És tudod kívülről nem látszik, de belülről ez a kő teljesen összetört, mert ekkora súlyt egy kő sem bír ki, hát még egy emberi szív." nézett maga elé szomorúan.
"de senkinem sem kellene ekkora terhet cipelnie!"
"de más nem teszi meg. és kire számítson valaki, ha nem a családjára?" mondta mélyen a szemembe nézve, s potyogott mindkettőnk könnye.

Nagyanyám története jár a fejemben mostanság..fiatal korában dolgozott egy paraszt családnál. Emlékszem mindig óva intett, hogy ilyen emberekhez kerüljek..mert aki megérzi hogy van egy kis hatalma ,az már azt érzi, hogy megalázhatja azt aki neki dolgozik..sajnos most belecsöppentem valamibe..ahol nagyobb hatalmak játszanak...
a tündérmeséből kifordult valóság lett...

érezted már valaha, hogy egy álmod valóra válik,

az a mérhetetlen öröm..

boldogság, megkönnyebbülés...

aztán, mivel valóra vált az álom jön a nagy Semmi, az ürességérzet, hogy kész vége, ennyi..

és most? merre tovább?

jönnek a kétségek, új álmok, mellette ellene érte..

megéri mindezt?

kellenek az új álmok...

kell valami jel...

valami ami nem a semmi...

várni valamire...

várni , hogy történjen  valami...

várni és lemaradni...

várni az újra...

várni a régi...

várni valamit a másiktól...

és semmi se történik...

mérhetetlen szomorúság ül szívem szakadt húrjain...

a boldogság csak látogatóban van néha itt...

s tovasuhan, mint hattyúk a Balaton vizén...

jó lenne, ha minden úgy lenne, mint rég...

Szállj velem, a Föld felett,
Ha már lent élni nem lehet,
Jön a hajnal, s ezer angyal,
Szabad az Ég, nincs baj!
Szállj velem, a Föld felett,
Lehunyt szemmel, a szél vezet,
Jön a hajnal, légy angyal,
Kitör a szív, ha menni akar!

Nincs helyed, bár nagy a világ,
Csak keresd sok üres éven át,
És nem túl jó, amit a szemed lát...
Mondd, mi marad, ha hazug a szép is?!
Itt belehal, ki csodákban nem hisz,
Csak egy szárny kell, és elrepít, - messze visz!

Szállj velem, a Föld felett,
Ha már lent élni nem lehet,
Jön a hajnal, s ezer angyal,
Szabad az Ég, nincs baj!
Szállj velem, a Föld felett,
Lehunyt szemmel, a szél vezet,
Jön a hajnal, légy angyal,
Kitör a szív, ha menni akar!

Álmodod a Napot, a Holdat,
Érd el most, mert másé lehet holnap,
De rossz helyre visz minden vonat - ha tolat...
Ami fájt, az ott él a múltban,
Csak az a baj, hogy néha útban van,
S mikor nem várod fájni kezd,
Még jobban...

Szállj velem, a Föld felett,
Ha már lent élni nem lehet,
Jön a hajnal, s ezer angyal,
Szabad az Ég, nincs baj!
Szállj velem, a Föld felett,
Lehunyt szemmel, a szél vezet,
Jön a hajnal, légy angyal,
Kitör a szív, ha menni akar!

Szállj velem a Föld felett,
Ha már elvették mindened....